uveghaz-hatas-vadasz

a semmibol tamadt hullamok ket-harom emelet magasan emelkednek a feher homoku part - , a hullam-nyelvek pedig benyulnak egeszen a meglepetestol meg mindig fekvo napozok fole. en is dobbenten allok, es csak most veszem eszre, h a viz magaval hozott egy egesz csapat galapagosi orias teknost, akik - ahogy a hullam hirtelen visszahuzodik - szazaval zuhannak magatehetelenul az eppen feltapaszkado turistakra. hallani, ahogy a teknosok sulya, kemeny panceljuk rucskos szegelye nyomaban reped a hus, es tornek a csontok.
latlelet nelkul is tudhato, h a serulesek nyolc napon tul gyogyulnak majd. sok pedig mar sosem.

ma reggel

csaladi unnep egy szalloda zeg-zugos halljaban. smokingban. kavet rendelek tejjel. batyjam, markus tejszinhabot, sokat. o mar tudja, h el kell tunnom egy idore. azert (v ezert) még nekilat, h rogtonozzon egy "markusz-tortat". fiam is segit neki - megcsak ot eves, de megertette, h mi az abra. konyekig tejszinhabosak vagyunk, es csak nevetek tiszta szivbol, h a konnyem is kicsordul:
amikor el kell valni, akkor jossz ra, h mennyi mindened van, mennyi mindent veszit(h)e(t)sz, es igy az elvalas mar nem is igazi szomorusag(kicsit mint isztingnel itt kozeptajt)
kesobb amikor a lanyommal beszelek, viszont mar csak sirok, mert kozben megis igazi...